A szakmai alapon végrehajtott átalakítás során kórházakat kellene bezárni: a 2018-as választás után már nem halogatható tovább ez a lépés, mondta a Vasárnapi Híreknek a volt államtitkár.
A munkaerőhiány egyre nagyobb mértékben felelős (a már ismert okok mellett) azért, hogy egyre intenzívebben nő a kórházak adóssága– próbálta megfejteni a lapban Kincses Gyula, hogy miért gyorsult fel 2017 első hónapjaiban az egészségügyi intézmények eladósodása. Magyarázata szerint többletköltséget jelent a kórházaknak például az is, hogy a szakmunkás bérminimum év elejei emelése sok egészségügyi dolgozót is érintett, ezt pedig az állam nem kompenzálta, csak az orvosokét, szakdolgozókét.
A volt egészségügyi államtitkár szerint jelentősebb, és az állammal szemben szintén nem érvényesíthető pluszkiadást jelent a szakorvoshiány az intézményeknek, amelyek kénytelenek megbízási szerződéssel, részmunkaidőben foglalkoztatni orvosokat, akiknek viszont így az órabérük jóval többre jön ki, mintha teljes munkaidőben, a bértábla szerinti fizetésért dolgoznának. Kincses Gyula szerint így nem szabad meglepődni azon, hogy az adósság folyamatosan újratermelődik. A folyamatot nem lehet megállítani az évente tűzoltásszerűen a rendszerbe tolt néhány tízmilliárd forinttal. Ráadásul a kormány egy nagyon rossz gyakorlatot rendszeresített azzal, hogy csak akkor szánja rá magát az adósságkonszolidációra, amikor – az év második felében vagy az év végén – már kezelhetetlenné dagadnak a tartózások, addig viszont trükkösen a kórházak gyógyszer- és orvostechnikai eszköz-beszállítóival hitelezteti meg a finanszírozás elégtelenségéből fakadó hiányt.
Az egészségügyi szakember szerint évente 80-100 milliárd forinttal többet kellene az államnak kórházfinanszírozásra költeni, de ez szerinte még mindig nem elég, mert egyre több a beteg, illetve egyre fejlődik – és drágul – a gyógyítás. A rendszer fenntarthatóbbá tétele érdekében szerinte „ésszerűsíteni” kellene. Csakhogy a szakmai alapon végrehajtott átalakítás során szinte biztos, hogy kórházakat kellene bezárni, a kormányok – politikai színezettől függetlenül – ódzkodnak ettől. Ám szerinte a 2018-as választás után már nem halogatható tovább ez a lépés, komplett telephelyeket kell becsukni.
Vitaindítónak jó ez a cikk. Véleményem szerint, a fenti és egyéb okok miatt nem működtethető megfelelően ez a kórházi struktúra. Túl sok kórház van, túl sok ággyal, párhuzamos működésekkel, felesleges- és ki nem használt-többletkapacitásokkal. Ehhez a rendszerhez kevés a személyzet, ráadásul a méltánytalan bérezés miatti elvándorlásuk tovább rontja a helyzetet. Kevés az igazán jól működő egység. Hiába a csili-vili külső, ha egy megyei szintű kórház sürgősségi ügyeletét egy urológus rezidensre kell bízni. Ha a sürgősségin a várakozási idő, amíg orvossal találkozik a beteg vagy definitív ellátásban részesül, sok órát vehet (vesz) igénybe. Ha a rendszerben sem a beteg, sem a személyzet nem érzi magát jól, akkor sürgősen lépni kell(ene). A rendszerváltás óta senki nem vállalta fel ezt a lépést. Úgy látszik, hogy a kétharmados többség nem jelent elég felhatalmazást, valódi, érdemi, nem parasztvakító döntések meghozatalára. Egyelőre…