Erre több elmélet van, de biztosan nem tudjuk. A gerinc csigolyákból, a csigolyák közti rugalmas porckorongokból, a csigolyákat összekötő szalagrendszerekből és a csigolyák közti kisízületekből áll. A kisízületekben ízületi folyadék van. Ez a folyadék biztosítja az ízületi felszínek egymáson való szabad mozgását. Az ízületeket tok öleli körül és tartja helyben az ‘olajozó’ folyadékot.
Bizonyos elképzelés szerint, amikor a manuálterapeuta csigolyák közti kisízületi felszíneket eltávolítja egymástól egy gyors, impulzusszerű mozdulattal, hogy azok a helyes pozícióban kerüljenek ismét egymásra, akkor az ízületi folyadékban levő széndioxid buborékok szétpukkannak és a széndioxid molekulák visszaoldódnak az ízületi folyadékba. A buborékok pukkanása adja a roppanó hangot. A buborékok pukkanásával csökken a feszültség az ízületben.
Más elmélet szerint, mivel az ízületi résben nincs levegő, csak a folyadék, ezért az ízületi felszínek apró mértékű eltávolítása során az ízületen belüli ‘vákuum’ miatt az ízületi tok mozgása okozza a roppanó hangot.

Posted in: Manuálterápia