Az utóbbi két hét kétségkívül leggyakrabban emlegetett egészségügyi híre Magyarországon az, hogy a Makói Kórházban felütötte a fejét a kanyaró. Egyértelműen a Romániában zajló járvány kapcsán behurcolt esetről van szó, mely kb. két tucat ember, főleg egészségügyi dolgozó megbetegedését okozta. Mivel Magyarországon 1969 óta oltanak kanyaró ellen, ill. a nem oltott idősebb generáció nagy része átesett kanyarófertőzésen, ezért a magyar lakosság túlnyomóan védett e betegség ellen, előfordulása ritka és sporadikus. Mivel a romániai járvány nagy kiterjedésű, ill. nagy a migráció a két ország között, ezért fontos összefoglalni az ezzel kapcsolatos tudnivalókat:
A romániai kanyarójárvány során 2016. január 1. és 2017. február 17. között a kanyaró megbetegedések száma 3 071 fő volt, 16 beteg halt meg. A legérintettebbek a csecsemők és a kisgyermekek (1- 4 éves). A 42 megyéből 36 érintett, a legtöbb megbetegedést (703) a Szerbiával határos Caras Severinből jelentették. A járvány elsősorban olyan közösségeket érint, ahol az átoltottság nem elég magas (95% alatti). Ezen közösségekhez tartozó családok jellemzően sokat költöznek, vagy folyamatos mozgásban vannak, nincs háziorvosuk, és a gyermekeiket nem oltatják.
A romániai kanyarójárvány ismeretében behurcolt kanyaró megbetegedésekre folyamatosan számítani kell hazánkban is. A betegellátás első vonalában dolgozók kockázata, hogy kanyarós beteggel találkozzanak jelentősen magasabb, mint a népesség többi tagjáé. A kórokozót a beteg az orr- és garatváladékával üríti. A kanyaró rendkívül ragályos. A beteg már a kiütések megjelenése előtt 4 nappal fertőzhet, és a fertőzőképesség a kiütések eltűnését követően még 4 napig tart. A kezdeti tünetek hasonlóak az influenzához: magas láz, hurutos tünetek (kötőhártya-gyulladás, nátha, torokgyulladás, köhögés). A kiütések megjelenése előtt 1-2 nappal a garatíven és a szájnyálkahártyán tűszúrás nagyságú vörös udvarral körülvett pontocskák, a Koplik-foltok láthatók. A kezdeti tünetek után 2-4 nappal jelennek meg a kiütések. A kiütés a fül mögött látható először, majd ráterjed az arcra is, és később a testen lefelé terjed. A kiütések néhány napig tartanak, és a megjelenés sorrendjében tűnnek el. A részlegesen (1 oltás) oltottak esetében a betegség lefolyása enyhébb, a szövődmények kialakulásának esélye kisebb.
Az 1969 előtt, Magyarországon született lakosok túlnyomó többsége még a ’60-as illetve a ’70-es években zajlott nagy kanyarójárványokban átvészelte a fertőzést és természetes védettséggel rendelkezik a betegség ellen, ami a leghatékonyabb védelmet jelenti.
Magyarországon 1969-ben vezették be a kanyaró elleni védőoltásokat, amelynek köszönhetően a 47 éven aluli lakosság döntő többsége legalább egy kanyaró elleni oltásban részesült. A hosszútávra szóló védettség kialakítása érdekében 1989-től kezdődően két dózis oltóanyag beadása (oltás és újraoltás) történik. Az első kanyaró elleni oltást 15 hónapos korban kapják meg a kisgyermekek – morbilli-mumpsz-rubeola (MMR) kombinált oltóanyagként -, majd 11 éves korban (6. osztály) iskolai kampányoltás keretében részesülnek újraoltásban, ugyancsak MMR vakcinával.
Az elmúlt két évtizedben, hazánkban az átoltottság mind a 15 hónapos korban végzett első, mind a 6. osztályban végzett újraoltás esetén meghaladta a 98%-ot. Az oltás és emlékeztető oltás a szakirodalmi adatok alapján mintegy 99%-os védelmet biztosít.
A kanyaró szempontjából leginkább veszélyeztetettek a 15 hónaposnál fiatalabb, még védőoltásban nem részesült, illetve a betegséget át nem vészelt, oltatlan személyek. Veszélyeztetettek továbbá az immunhiányos betegek, valamint az egészségügyi dolgozók, akik Romániából érkező, potenciálisan kanyarós betegeket látnak el. Az 1969 után, de 1989 előtt születettek között előfordulhat, hogy valaki csak egy oltásban részesült, náluk az immunitás szintje az évek múlásával csökkenni kezdhet. Ilyen esetekben sajnos előfordulhat, hogy oltás ellenére fertőz a kanyaró. /ANTSZ/