Tekintettel az országunk közvetlen szomszédságában ijesztően magas számban előforduló igazolt kanyarós megbetegedésekre mindenképpen indokolt tudásunkat felfrissíteni, naprakésszé tenni e témakörben is.
A kanyaró (morbilli) nevű betegséget egy Paramyxovírusok családjába tartozó vírus okoz. Egyik fő jellegzetessége az igen nagy fertőző képesség: :a fertőzésnek kitett személyek szinte kivétel nélkül elkapják a betegséget. Pontosan ezért minden egyes igazolt kanyaróvírussal történt fertőződés esetén alapos járványügyi vizsgálat is szükséges a megfelelő óvintézkedések elrendelésével.
A kanyaró tünetei
A vírus cseppfertőzéssel terjed, és elsősorban a légutakon keresztül jut be a szervezetünkbe, de behatolási kapuként a kötőhártya is szerepelhet. A vírusok a légúti hámsejtekben, regionális nyirokcsomókban szaporodnak, s bejutva a keringésbe elárasztják az egész szervezetet. 9-11 napos lappangási periódus végén gyengeség, bágyadtság, fejfájás, nem ritkán hőemelkedés, étvágytalanság-azaz, nem túl karakterisztikus általános tünetek lépnek fel. Ezt követően a légúti tünetek egyre dominánsabbá válnak, torokfájdalom, hurutosság, magas láz, kötőhártya-gyulladás, rekedtség alakul ki. A beteg közérzete szinte minden esetben igen rossz, elesett általános állapot jellemzi, a gyerekek súlyos beteg benyomását keltik. Fizikális vizsgálat során a fentieken kívül egy, a kanyaróra igen jellemző nyálkahártyatünetet észlelhető (nagyjából a tünetek felléptét követő 3-5 naptól): a szájüreg és garat nyálkahártyáján vöröses kiütések, a kisőrlők magasságában pedig sárgás-fehér, gríz-szerű felrakódás – ez utóbbi jelenség a Koplik- folt.
A fertőződés kb. második hetének második felében megjelennek a jellegzetes kiütések: rendszerint a fül mögött, illetve a fejen, a halántéktájon kezdődnek, majd a testen fokozatosan lefelé húzódnak. A bőrfelszínből kiemelkedő, gombostűfejnyi (ritkábban nagyobb, lencsényi) kifejezetten vöröses kiütések, melyek nyomásra eltűnnek, és nem viszketnek. Sok esetben összefolynak. Pár napos fennállást követően barnásan elszíneződnek, mely lassan, néhány hét alatt fokozatosan eltűnik, szinte minden esetben finoman korpázó hámlással társulva.
A védett (oltott, vagy a fertőzésen korábban már átesett egyéneken) személyeken esetlegesen bekövetkező kanyaróvírus fertőzés jóval enyhébb lefolyású, kisebb számú kiütéssel, alacsonyabb lázzal, nem túl elesett általános állapottal. Ezzel szemben, a károsodott immunrendszerű, vagy éppen legyengült szervezetű (idősek!) személyekben súlyos lefolyású, ún. toxikus forma is előfordulhat, melynek mortalitása viszonylag magas.
A kanyaró szövődményei
Az esetek 20-30%-ban lehet komplikációval számolni: hasmenés, középfülgyulladás, gégegyulladás, tüdőgyulladás, agyvelőgyulladás, szívizomgyulladás. A halálozási rátát tekintve az egyes nemzetek által lefolytatott vizsgálatok eredményeit tekintve nincs egységes konszenzus: van, ahol 1:10-20000 közé, máshol 1:500-1000 közé tehető. A kanyaróvírus fertőzésen átesett személyek körében egy viszonylag ritka, hosszútávon fenyegető szövődmény lehet az ún. SSPE (szubakut szklerotizáló panencephalitis), amely évekkel a megbetegedés lefolyása, a gyógyulás után léphet fel: jellemzően a 2 éves koruk előtt kanyaróval fertőzött gyermekeken, tinédzsereken lép fel, 6-15 évvel a gyógyulás után. Főbb tünetei a viselkedészavar, elbutulás, mozgászavarok, izomgörcs.
Ha a fertőzés immunhiányos betegeket érint, akkor egy súlyos, az agyvelőt érintő szövődménnyel (MIBE) kell számolni: nagyjából egy évvel a fertőzést követően görcsrohamok, majd néhány hónap alatt halálozás következik be.
Gyógykezelés
A kanyaróvírus ellen hatékony, célzott, specifikus terápia nem létezik. A „hagyományos” gyógymód (fizikai kímélet, bő folyadék , vitaminok) mellett szupportív terápia (köhögésre ható gyógyszerek, láz – és fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők) vethető be az aktuális panaszok kezelésére. Az esetleges bakteriális felülfertőződések antibiotikummal kezelhetők. Szövődmények esetén kórházi ellátás szükséges. A kanyaróban szenvedő beteget mindig szigorúan el kell különíteni (már a váróteremben is!), az Országos Epidemiológiai Központ felé be- és kijelentési kötelezettséggel jár, a beteg a felszabadításig közösségbe nem mehet.
Megelőzés
Hazánkban 1969-ben került bevezetésre a kanyaró ellen védőoltás. A 80-as évek vége óta a gyermekek két oltásban részesülnek. 1969 előtt több nagy járvány is volt hazánkban, akik akkor átestek a betegségen, azok szintén védettnek tekinthetők a jelenkor fertőzései ellen. Az 1969 és 78 közötti oltási program bizonyos „gyengeségei” miatt az akkor oltottak elméletileg valamivel fogékonyabbak a fertőzésre, mint az ezt követően „stabil” oltási protokollban részesültek, de előnyük az egyáltalán nem oltottakhoz képest még így is hatalmas.
Jelenleg Magyarországon a kisdedek 15 hónapos korukban kapják meg a kanyaró elleni védőoltást, kombináltan a mumpsz és a rubeola elleni oltásokkal, MMR oltás formájában. Ezt 11 éves korukban (az általános iskola 6. osztályában) kampányszerű emlékeztető oltással erősítik meg. A lakosság átoltottsága igen magas (95% feletti), az így kialakult nyájimmunitás elegendő ahhoz, hogy a védőoltást nem kapott (pl. immunhiány, immunszuppresszív terápia, stb.) személyek védettségét is biztosítsa. Ezt misem bizonyítja jobban, minthogy 1989 óta 200-nál kevesebb kanyarós esetet regisztráltak Magyarországon. /Univadis/