Amiről a cikkben szó lesz:
- A hippokratészi eskü
- Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása
- Az ellátás megtagadásának joga
- Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha…
- Tájékoztatási kötelezettség
- Dokumentációs kötelezettség
- Az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell őrizni
- Titoktartási kötelezettség
A hippokratészi eskü:
„Esküszöm a gyógyító Apollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet: tanáromat, akitől e tudományt tanultam , úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat leróvom; utódait testvéremnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul;
továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben – nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm. Ha ezt az esküt megtartom és nem szegem meg, örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője.”
Már a hippokratészi eskü is csak az orvosok kötelezettség vállalásairól szólt. Sokszor érzik úgy az orvosok, hogy őket csakis a kötelezettségek terhei nyomják, nincsen szabad választásuk, mindig minden helyzetben a gyógyítás kötelességének kell alávetniük magukat. Valóban olyan hivatás ez, ami elsősorban mások szolgálatára épül, azonban semmilyen jogosultság nem terjeszkedhet túl egy másik személy jogának kárára márpedig az orvosoknak is vannak jogaik a kötelezettségeik mellett.
Az orvosok, egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettségét az egészségügyről szóló törvény szabályozza.
Egyetlen helyzetben köteles az orvos időponttól és helytől függetlenül elsősegélyt nyújtani és a rendelkezésére álló eszközöktől függően a szükséges intézkedést megtenni, ez pedig a „sürgős szükség” esete.
A sürgős szükség olyan helyzetet jelent, olyan hirtelen fellépő egészségi állapotváltozást, amely esetében az azonnali egészségügyi ellátás elmaradása közvetlen életveszélyt, vagy állapotromlást, súlyos, vagy maradandó egészségkárosodást, vagy társadalmilag tűrhetetlennek minősített, tartós fájdalmat okoz. Kétség esetén a sürgős szükség fennállását vélelmezni kell.
Az orvos köteles munkaidejében a hozzáforduló betegről szakmai kompetenciájának és felkészültségének megfelelő módon gondoskodni.
Az orvos köteles a hozzá forduló beteget megvizsgálni. A vizsgálat megállapításaitól függően a beteget ellátja, vagy a megfelelő feltételekkel rendelkező orvoshoz, illetve egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja.
A beteg vizsgálata kiterjed a kezelőorvos tudomására jutott valamennyi panaszra, a kórelőzményre és a beteg gyógyulását befolyásoló egyéni körülmények feltárására.
A beteg életének megmentéséhez szükséges, halasztást nem tűrő beavatkozásokat mindig el kell végezni.
Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása
A kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás eljárások közül szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa ismert és gyakorolt, valamint a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást.
A választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának feltétele, hogy ahhoz a beteg beleegyezését adja, valamint a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetőleg a kockázat vállalására alapos ok legyen.
A kezelőorvos jogosult más orvost vagy egyéb szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve gyógykezelésében való közreműködésre felkérni, konzílium összehívását javasolni, illetve összehívni.
A kezelőorvos jogosult a beteg ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozók részére utasítást adni. Az utasításnak egyértelműen tartalmazni kell az ellátandó feladatot, annak idejét, helyét és – amennyiben szükséges – a közreműködésre felkérendő további egészségügyi dolgozók nevét és munkakörét.
Az ellátás megtagadásának joga
A beteg más orvoshoz irányítása mellett a beteg vizsgálatát az orvos megtagadhatja, ha ebben más beteg szükséges azonnali ellátása miatt akadályoztatva van, vagy a beteghez fűződő személyes kapcsolata akadályozza az objektív ellátásban.
Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását megtagadhatja, ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.
Csak a beteg vizsgálatát követően tagadható meg az ellátás, és az is csak akkor, ha a vizsgálat alapján megállapítást nyer, hogy
- a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel,
- a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt,
- a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg a személyi, illetve tárgyi feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy
- a beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást és a vizsgálatot végző orvos a beteget későbbi időpontra visszarendeli.
Mindenképpen köteles az ellátást megtagadni az orvos, ha a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik.
Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha
- a beteg együttműködési kötelezettségét súlyosan megsérti,
- saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti,
- vele szemben a beteg sértő vagy fenyegető magatartást tanúsít, kivéve, ha e magatartását betegsége okozza,
- az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik.
A két utolsó pontban foglalt okok alapján az orvos a beteg ellátását csak akkor tagadhatja meg, ha ez a beteg egészségi állapotát károsan nem befolyásolja, és a beteget más orvoshoz irányítja, vagy javasolja, hogy saját érdekében forduljon más orvoshoz.
Továbbá lelkiismereti okokra a területi ellátási kötelezettséggel működő egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott orvos csak akkor hivatkozhat, ha ezt a körülményt alkalmazását megelőzően vagy a körülmény felmerülését követően azonnal a munkáltatójával írásban közölte.
Tájékoztatási kötelezettség
A kezelőorvos a beteg állapota által indokolt rendszerességgel, a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint tájékoztatja a beteget annak egészségi állapotáról.
Ha a beteg cselekvőképtelen, korlátozottan cselekvőképes kiskorú vagy a cselekvőképességében korlátozott, a kezelőorvos a beteg törvényes képviselőjét is tájékoztatja.
A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.
A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel köteles végezni.
A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.
Dokumentációs kötelezettség
A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Az egészségügyi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelően tükrözze az ellátás folyamatát.
Az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell őrizni:
a) az egyes vizsgálatokról készült leleteket,
b) a gyógykezelés és a konzílium során keletkezett iratokat,
c) az ápolási dokumentációt,
d) a képalkotó diagnosztikus eljárások felvételeit, valamint
e) a beteg testéből kivett szövetmintákat.
Több résztevékenységből álló, összefüggő ellátási folyamat végén vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást követően írásbeli összefoglaló jelentést (zárójelentést) kell készíteni, és azt a betegnek át kell adni.
Titoktartási kötelezettség
Az egészségügyi dolgozót minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg.
A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, ha ez alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elő. /Univadis/