A paleolit táplálkozás és a cukorbetegség
A 2-es típusú cukorbetegség a leggyakoribb krónikus anyagcsere betegség. Létrejöttében a magas glikémiás indexű, ill. egyszerű szénhidrátok nagy mennyiségű fogyasztása áll. Ezek gyorsan felszívódva nagy mennyiségű inzulin termelésre késztetik a hasnyálmirigyet. Ennek a folyamatnak a tartóssá válása védekezésre készteti a sejteket: nem akarnak belefulladni a cukorba, ezért érzéketlenné válnak az inzulinra. Hiába van a vérben elég, sőt túl sok inzulin, mégsem képes a vérből a cukrot bevinni a sejtekbe. Azonban az agy érzékeli a magas vércukor szintet, ezért még több inzulin termelésre készteti a hasnyálmirigyet.
Ennek inzulintermelő kapacitása véges és előbb –utóbb kimerül. Ez pedig már tartósan magas vércukorszinthez vezet. A tartósan magas vércukorszint pedig érfalkárosító hatású. Megjelennek a cukorbetegség rettegett szövődményei: vakság, veseelégtelenség, szívinfarktus, érelmeszesedés miatt rossz perifériás keringés mely amputációkhoz vezet. A folyamat természetesen hosszabb idő alatt alakul ki, de ha elég hosszú idő áll rendelkezésre, akkor valamelyik szövődmény biztosan kifejlődik.
A nyugati orvoslás gyógyíthatatlan betegségnek tekinti. A javasolt kezeléssel igyekszik a vércukorszintet nem túl magasan tartani, ezáltal a szövődmények kialakulását lassítani. A kezelés pillérei: kezdetben diéta, majd egy-vagy két hatástani csoportba tartozó gyógyszer, majd legvégül inzulin injekciók önmagukban vagy gyógyszerrel kiegészítve.
Az eredmény? Egyre több a cukorbeteg, egyre fiatalabb életkorban jelentkezve. A kialakuló szövődmények hozzájárulnak a szív-és érrendszeri betegségek, ill. daganatos betegségek járványszerű terjedéséhez. Az életminőség jelentősen romlik, az anyagi teher mind egyéni, mind pedig közösségi szinten egyre elviselhetetlenebbé válik.
Mi a sikertelenség oka? Az a tévedés, hogy cukorra, azaz egyszerű szénhidrátra (a keményítő is cukorként szívódik fel) szükségünk van. Így még ha magas is a vércukorszint és külső inzulin szükséges ennek csökkentéséhez, a betegeknek előírás szerint meghatározott mennyiségű szénhidrátot (cukrot) tartalmazó étrendet kell követniük. Ez pedig csak fokozza az anyagcsere problémát, az elhízást, fokozza az inzulinrezisztenciát, végeredményben elősegíti a betegek sorsának végérvényes megpecsételődését.
Mi a megoldás? A paleolit étrenden élő természeti népeknél a cukorbetegség csakúgy, mint a szív-és érrendszeri-, daganatos-,degeneratív-,autoimmun betegségek, ismeretlen. Ha ők áttérnek a nyugati típusú, egyszerű szénhidrátban gazdag táplálkozásra, köreikben is megjelennek a nyugati ember rettegett betegségei. Tehát ezek a betegségek nem az emberi faj idős korban óhatatlanul megjelenő kötelező „alaki kellékei”, hanem a nyugati életforma (szénhidrát alapú táplálkozás, D-vitamin hiány, mozgásszegény életmód) következményei. Így a paleolit táplálkozással a cukorbetegség valószínűsége jelentősen mérsékelhető.
Ha már kialakult a betegség: Valódi megoldást a paleolit táplálkozás jelent. Ez képes csökkenteni a szénhidrát terhelést, javítja a sejtek inzulin érzékenységét. Csökkenti a raktározott zsír mennyiségét, a kedvezőtlen magas gyulladásos faktor szintért felelős viszcerális zsírszövetét is. A csökkenő gyulladáskeltő anyagszint mérsékli az erek belhártyájának elfajulását és így végső soron csökkenti az érelmeszesedést. A javuló szöveti tápanyagellátás javuló szervi funkciókat eredményez. A csökkenő inzulinszint pedig csökkenti a sejtburjánzást, ezáltal csökken a daganatos betegségek valószínűsége is.
A paleolit étrend a megfelelő zsír- és fehérje tartalmának köszönhetően kevesebb kalória bevitel mellett is optimális jóllakottságot biztosít. Egy kis szervezéssel hosszú távon is könnyedén kivitelezhető életforma, mely a jó egészségi állapot megtartásának legfontosabb alapja.